Lassan 22 esztendeje élem úgy az életemet, hogy segítséget kérek ettől, attól, amattól… de óriási űr maradt bennem! Egy tátongó fekete lyuk, ami mostanra már mindent felemésztett volna…

Nem Én lennék, ha ezt hagyom. Nem szerettem volna elvárni és mindig csak kapni. Vágytam arra, hogy adhassak. A világnak és az embereknek, a szemeknek, az agyaknak, nőnek és férfinak egyaránt!
Sok jó emberrel találkoztam életem során, akik önzetlenül segítettek… akkor is, ha bajban voltam!
Mondhatnám, hogy megfertőztek, de inkább azt mondom, hogy így lettem nevelve! :P

Hónapok óta agyaltam, hogy miként is tudnék tenni valamit egy jó ügyért.. ki gondolta volna, hogy egy poszt adja meg a választ az egyik facebook csoportban! Éva kampány fotóihoz keresett ...

Izgatottan pakolták be a legszexisebb fűzőket, harisnyákat a táskába. Siettek. Hiszen, mint mindig most is késésben voltak. Fél nap nem elég arra, hogy Diamond kiszedje a szemöldökét, lefürödjön, körmöt fessen, hajat mosson és szárítson, no meg persze vasaljon is, pláne nem szombaton hajnali 10-kor. Egyedül ezekre nem képes, így szobatársa segítségére volt utalva. Ha ránézel Dia arcára, akkor egy – mondhatni átlagos, de – szép leányzót látsz, de ahogy tekinteted egyre lejjebb halad, észre veszed... hogy a bájos arc tulajdonosa közel sem átlagos. Minél kisebb, de annál helyesebb popója alatt egy elektromos kerekesszék éktelenkedett... vagy ékeskedett? Az úgy nevezett „joystick”-on egy rózsaszín pompon és egy Playboy kulcstartó ...

“A boldogság azoknak van fenntartva, akik hajlandók boldogok lenni, dacára a körülményeiknek.” :)

Réges-régen, mikor még nem tudtam, hogy mit jelent hazudni és csókolózni - vagyis kicsi voltam - ismertem meg Őt. Egy táborban találkoztunk először, ahol a résztvevők mind mind mozgássérültek voltak. Ez a leányzó volt a kedvencem, akihez annyira ragaszkodtam, bújtam minden percben. Emlékeimben méllyen él a sok úszás lecke, amit annyira utáltam és amelyben Ő annyira jeleskedett. Úgy szelte a habot, mint egy kis delfin. Anyukája ott állt a medence szélén és figyelte ahogy lubickál és néha megvakarta a nyelvét.. Igen a nyelvét. Ez amolyan közös, vicces dolog volt köztük! Aranyosak voltak. :) 

Emlékszem, hogy akkor még mindketten ...

Kedves Blog Olvasók! :)

Először is nagyon köszönöm, a lájkokat a Tükröm-tükröm facebook oldalán. Nagyon sokat jelent nekem, hogy szántok időt rám és a kis
irományaimra! Kérlek tartsátok meg jó szokásotokat! :P
Az elmúlt héten úgy megvoltam fázva, hogy alig bírtam levegőhöz jutni... ezek az időszakok nagyon meg szoktak viselni minden
szempontból, lelkileg, szellemileg, de legfőbbképp fizikailag, ezért úgy döntöttem, hogy egy kicsit felmentem magam a blog írás alól.
Visszatértem kipihenten, feltöltődve és újjúlt erővel fogok neki a körmölésnek! :) Kellemes időtöltést!

"- Te nem is szoktad várni a szülinapodat??
- Nem!
- és a Szilvesztert?
- Nem!
- ... dehát az a szülinapod, akkor jól kell magad érezned! :DD Te nem várod??
- ...

... kis házikó, ebben a kis házikóban éldegélt egy nő, egy férfi és közös kisfiuk. A nő a felkelő napról s annak napszakáról kapta nevét, Hajnalkának hívták és újabb kisbabát hordott szíve alatt. Az apa, "Isten ostora" Attila és fia Csaba, már nagyon várták a kis lurkó érkezését, nem beszélve a szomszédban lakó családtagokról.  Egy őszi napon, pontosan 20 évvel ezelőtt született meg ez a kisbaba, Dorina! Attila sokáig nem merte karjaiba emelni a kislányt, mert olyan kicsinek és törékenynek látszott. Egy-két éves korában kezdte szeretgetni, már nem félt, hogy fájdalmat okoz, hiszen sokat nőtt és erősödött. Ő volt az egyszem kislánya, akit nagyon szeretett. Kis idővel később, megtörtént az a dolog, amire soha nem ...