“A boldogság azoknak van fenntartva, akik hajlandók boldogok lenni, dacára a körülményeiknek.” :)

Réges-régen, mikor még nem tudtam, hogy mit jelent hazudni és csókolózni - vagyis kicsi voltam - ismertem meg Őt. Egy táborban találkoztunk először, ahol a résztvevők mind mind mozgássérültek voltak. Ez a leányzó volt a kedvencem, akihez annyira ragaszkodtam, bújtam minden percben. Emlékeimben méllyen él a sok úszás lecke, amit annyira utáltam és amelyben Ő annyira jeleskedett. Úgy szelte a habot, mint egy kis delfin. Anyukája ott állt a medence szélén és figyelte ahogy lubickál és néha megvakarta a nyelvét.. Igen a nyelvét. Ez amolyan közös, vicces dolog volt köztük! Aranyosak voltak. :) 

Emlékszem, hogy akkor még mindketten jártunk.. Én is és Hozleiter Fanny is! :)

Eltelt sok-sok év, de Fannyról nem hallottam semmit, amíg az Arckönyv segítségével egymásra nem találtunk. Megdöbbenve láttam, hogy mennyire népszerű és csinos.. :D Ahogy már írtam, nem tartom egy átlagos, elhanyagolt mozgássérült csajszinak magam, így mindig örömmel tölt el az igényes, életvidám "nyomik" látványa. Próbálom Fanny minden lépését követni, több kevesebb sikerrel. Ám múltkor elcsíptem a Frizbi című műsorban, amelyet Hajdú Péter vezet... 

Tetszett, mégis voltak olyan pillanatok, amikor igen meglepődtem. Furcsa volt látni, ahogy Péter megdöbben, mikor a bulikról, a piálásról van szó.. :D A 21. század elején vagyunk és ebbe a felgyorsult világba bizony mi is beletartozunk. Vannak sajnos emberek, akikhez a sérültek úgymond "nem jutnak el".. Így nem meglepő, hogy ilyen csekély dolgokon, mint a féktelen éjszakai party-zás vagy az alkohol fogyasztása elképednek. Úgy megmutatnám az embereknek azt a rengeteg mindent, amelyet átélünk egy-egy nap és azt, hogy mennyire életre valók vagyunk, hogy mi is ÉLÜNK! :)
Nem vagyunk csodabogarak. Küzdünk, mint bárki más az álmokért, jó jegyért, az elismerésért, a szerelemért, a holnapért, de megéljük a felejthetetlen pillanatokat, a mámort, a rajongást és a mát is! :) Csinálnék egy pár részes valóság show-t az életemből/életünkből! 
Természetesen ahhoz, hogy az emberek ne csak nézzenek, hanem lássanak, mi is kellünk!
Blogomat ezért is kezdtem el írogatni. Úgy gondolom, hogy ha több példa tárul a világ elé, akkor nagyobb az esély a változásra!  Nem szeretnék utánozni senkit és nem tartom magam másodiknak sem! ;)

Ahogy egy okos lány is mondta: "Ha másodiknak érzed magad, az is maradsz!" 

Csíkos Zokni :)

XoXo