Izgatottan pakolták be a legszexisebb fűzőket, harisnyákat a táskába. Siettek. Hiszen, mint mindig most is késésben voltak. Fél nap nem elég arra, hogy Diamond kiszedje a szemöldökét, lefürödjön, körmöt fessen, hajat mosson és szárítson, no meg persze vasaljon is, pláne nem szombaton hajnali 10-kor. Egyedül ezekre nem képes, így szobatársa segítségére volt utalva. Ha ránézel Dia arcára, akkor egy – mondhatni átlagos, de – szép leányzót látsz, de ahogy tekinteted egyre lejjebb halad, észre veszed... hogy a bájos arc tulajdonosa közel sem átlagos. Minél kisebb, de annál helyesebb popója alatt egy elektromos kerekesszék éktelenkedett... vagy ékeskedett? Az úgy nevezett „joystick”-on egy rózsaszín pompon és egy Playboy kulcstartó lifegett. A pompomot még egyszer egy eladótól kapta... ingyen. Hát igen, Dia életében gyakran előfordult az ilyesmi. Ki sajnálatból, ki azért mert aranyosnak találta vagy szépnek, adott neki valami apróságot. Diamond miután észrevette, hogy vele másképp bánnak az emberek, mint a legtöbb mozgássérülttel, nem volt rest kihasználni ezt az adottságot „Miért is ne? Ennyi jár” alapon.
 - Na végre itt vagy!  - könnyebbült meg Dia, mikor meglátta osztálytársát és barátnőjét szobája ajtajánál. – Na, akkor kifested a körmömet? Végül a feketénél döntött. Az mégis jobban érvényesül a fekete-fehér képeken. Vagy Te mit gondolsz? – nézett kérdőn Ennre.
 Enn egyhangúan bólintott. Dia ezt utálta, mert fogalma sem volt, hogy Enn fejében mi járhat ilyenkor. Talán rossz kedve van? Haragszik? Esetleg fáradt? Általában az ok az utóbbi szokott lenni, de Diamond szerint soha nem lehet tudni.
Dia elindította Lana Del Rey-t a notebook-ján, majd kacsóját egy határozott mozdulattal Enn combjára helyezte – Mehet! – felkiáltással.
Enn lassú, határozott mozdulatokkal vitte fel a fekete lakkot Diamond frissen manikűrözött körmeire. Precíz volt, hiszen már büszkélkedhet papírral ebből a szakmából. Gyakran csinált zselés vagy porcelán karmocskákat Diának, aki persze imádta. Enn szintén kerekesszékes. Szakmájából kiindulva a festegetés igen nagy örömet szerzett neki. Talán ezért is meszelte be székének felét pirosra. A másik fele az eredeti színben pompázott. Találgathatunk, hogy ez valami lázadás féle vagy csak elvont művészet... valójában csak a festék fogyott el. Hát igen, Enn elég laza! Dia gyakran kérdezte, hogy nem zavarja-e, hogy nincs befejezve, de Enn magasról letojta, hogy mi szép vagy nem az emberek szemében. Sőt, szerette feszegetni a határokat! „Kocsija” hátuljára felszerelt egy táblát ezzel a felirattal: „Inkább járok ezzel, mint gyalog”. Élvezet volt a reakciókat lesni az utcán! Enn és Dia is nagyokat mosolygott mindig, ha valaki tátott szájjal nézte őket emiatt, de mindig büszkén gurultak tovább.
Hogy miért is barátnők Ők ketten? Sokan kérdezhették ezt, hiszen ránézésre, akár egymás ellen pólusai is lehettek volna. Az  ellentétek vonzzák egymást. Milyen igaz!
Műkörmösünk egyszerű ruhákban járt, most is egy laza farmert és pólót viselt.
Dús, tépett hajából kikopott már a fekete festék. Gyönyörű szemei alatt – amely a férfiak kedvence volt – lila táskák feküdtek. 

Bizonyára jól sikerült a péntek este! – kuncogott magában Diamond a kis borzadalmak láttán. Miközben Lana épp a Born to die-t nyomta, Enn már a fedő lakknál tartott. Még egy utolsó vonás és kész is van.
Megcsörrent Dia óriási androidos okos telefonja. Enn szó nélkül nyúlt a készülékért – hiszen jól ismerte a „járást” -, hogy felvegye és oda tegye barátnője pofijához.
 - Igen? Szia! Na, mizu? – hangoztak el a kötelező kérdések – Hogy detoxban???? Oké-oké, persze! Jobbulást! Pusz-pusz!
A szobában mindenkinek kikerekedett a szeme a detox szó hallatán. Azt tudtuk, hogy Serena imád bulizni, de eddig mindig mértékletes tudott maradni.
- Na? Mi történt? – kérdezte Enn, aki a szó hallatán, mintha felébredt volna.
- Azt mondta, hogy valamit belekeverhettek a piájába. A B7-be voltak Saddel és hát ugye sokan meghívták őket! A lényeg, hogy nem jönnek a fotózásra... – meredt maga elé Dia.
Serena és Sad már „évezredek” óta együtt voltak. A rózsaszín vattacukor és a fekete démon! Jó, mi? Az ellentétek vonzalma itt is bebizonyosodott.
Serena vérbeli nő. Sok a hasonlóság közte és Dia között. Konkurencia vagy igaz barátság? Mindenki azt gondol amit akar! Mindketten imádják a rivaldafényt. Ki nem szereti, ha rá figyelnek? (Se)Rena szintén kerekesszékes leányzó, aki hamar megtanulta, mi az élet. Állapotából kifolyólag kiskorában sok fájdalmat kellett átélnie. Hála Istennek ez idővel alábhagyott! Bájos arcocskáját olyan mesterien sminkelte, hogy egy-egy profi sminkes besárgult volna az irigységtől. Tudta magáról, hogy sérültsége ellenére nagyon is szép. Elbűvölő külsejével és személyiségével sok mindenre képes lehet.
Sad ezért is szeretett belé olyan könnyen. A kölcsönös vonzalom azóta is tart amióta... amióta.. ki is tudja már?
Renát az fogta meg a – hasonló állapotú – szinte már démoni kisugárzású srácban, hogy annyira pasi. Mármint, nincs két micsodája vagy 20 cm-es nyelve, hanem a szenvedély ami sugárzik belőle... egyszerűen tökéletessé teszi a rocker fiút.
Diamond imádott velük lógni. Együtt álmodoztak a jövőjükről. Arról, hogy Rena világhírű énekesnő lesz, Sad híres színész és filmrendező, Dia vágya a modellkedés, mellyel karöltve bizonyíthat és példát mutathat a világ minden táján. Nem kis álmok... de nem lenne lehetetlen.
 Enn már vasalta is Dia haját.
- Miért akarsz modell lenni? – tette fel Bee a kérdést, ami Dia – t látszólag váratlanul érintette.
Lana épp a Cola című számánál tartott.
- Szeretem ezt a számot.. épp annyira erotikus, amennyire kell – próbálta terelni a témát ... – bár azt nem értem, hogy a Pepsi Cola ízű punci miért kívánatos, mikor mindenki tudja, hogy a Coca-Cola az igazi... – folytatta az intellektuális anekdotát – Enn, a Te puncid milyen ízű? – nevettek fel mindhárman.
Bee, a lány, aki még csak szeptembertől tudhatta magát Dia szobatársának eleinte zárkózott volt, de hála modellünk közvetlenségének és hogy is mondjam, nyíltságának hamar feloldódott.
- Miért akarok modell lenni? – kérdezett vissza Dia.
Enn bólintott Bee helyett egy már vasalt, tökéletesen egyenes és egy rakoncátlan kócos tincs között. Bee épp a műszempillát próbálta betuszkolni Dia Hello Kitty-s táskájába több kevesebb sikerrel, miközben érdeklődve várta a választ.

-          Úgy érzem a világnak szüksége van erre.

-          Mármint rád? – kérdezte Bee, aki megkönnyebülten gurult hátrébb a rózsaszín tatyótól, hiszen sikeresen bele tudta gyömöszölni az XXL-es pillákat.

-          Alkotni szeretnék... úgy, hogy másoknak is jó legyen. Ha az emberek elé tárom a tökéletlenségemet és azt, hogy ezzel együtt vagyok teljes egész, akkor talán kevesebb ember marcangolja magát a tökéletességért... ami, elárulok egy titkot, nem létezik! Az emberek különböző implantátumokat rakatnak a testükbe, hogy szépnek érezzék magukat! Erről persze nem Ők tehetnek... én is szerettem volna izmokat, hogy járhassak, ugrálhassak vagy ki tudja rúd táncoljak.- Dia arcán huncut mosoly jelent meg -  Nem lehet, de már nem is kell! Szeretném megmutatni a tökéletlen-tökéletességemet! Ezért, azt hiszem!
Amikor kattan a fényképezőgép, villan a vaku és önmagam lehetek...ahh szenzáiós érzés. Ott, a reflektorfényben, a kamera előtt bizonyÉn vagyok a világ Ura... vagy Úrnője, ahogy tetszik!

Dia és Enn épp időben szálltak le a villamosról, hogy elérjék az alacsonypadlós járatot. Ha nem érik el, akkor is hamar jön másik, mert ez egy ilyen környék. Most azonban nagyon siettek, hiszen a sminket fél órával a fotózás kezdete elött akarták felrakni, ugyanis egy  proffeszionális make-up elkészítéséhez bizony nem elegendő 10-15 perc. Barátnőjük is bizonyára már ott várja őket.
A stúdió kapujában állt egy csinosan öltözött, teli szájjal vigyorgó lány, aki Dia egykori osztálytársnője volt, addig míg meg nem bukott. Sokan azt mondják, egy fiú miatt, aki Enn osztályába járt. De ez már egy régi, betűre nem érdemes történet!
- Szia Zsária!! – kiabált Dia.
- Sziasztok!  - felelt a lány s mosolya még nagyobb lett. Eldobta a tekert cigi csikket, majd puszit nyomott a lányok arcára.
Amikor beléptek a szűk, nem túl hosszú folyosóra Dia megpillantotta Charlie-t. A lány neki köszönhette az eddigi fotózásait, hiszen Charlie volt, aki leszervezett mindent a sminkestől kezdve a fotósig. Még fuvart is felajánlott, de D nem akarta túl kiszolgáltatottnak mutatni magát, így mindig nemet mondott.

-          Szia Charlie! – mosolygott D a férfira – Ő itt Zsária, a barátnőm! Ő fog segíteni nekem! – mutatta be illedelmesen a két idegent egymásnak, pont úgy, ahogy a filmekben szokás. D szerette az olyan alkalmakat, mikor filmszerűnek hatott egy-egy szituáció. Azt képzelte, hogy Ő a hősnő és úgy is minden happy lesz a végén. Élete filmjét drámai-vígjáték-musicalnek képzelte egy kis erotikával fűszerezve persze, mert az dob rajta.

-          Sziasztok! – üdvözölte kellemes hangján Charlie a lányokat – Menjetek csak be! Petra már vár a sminkkel! Aztán ügyes legyél! – adta az instrukciókat a rádióba illő hangú férfi. Zsária besegítette barátnőit a kis szegélyen. D amint meghallotta az ütemes zenét, ami a studióban álló LCD Tv-ből bömbőlt, egyből mosolyra görbült a szája. Körbenézett s mindenhol reflektorok világítottak. Bal oldalt volt egy fehér ágy. Gondosan rá volt terítve egy szintén fehér pokróc féle. A lány érezte, hogy az neki lett oda készítve. 

- Ú, de izgalmas! – gondolta magában, majd beleharapott az alsó ajkába.
Szemben Petra ült egy fekete bőr fotelben. Hirtelen felállt, majd behívta a sminkszobába.
Óriási tükrök, erős lámpák és smink!!! Sok lány számára ez a mennyországot jelentette volna. Petra remek sminkes. Olyan profin sminkel, hogy az már művészet. Se több, se kevesebb, 30 perc alatt elkészült a remekmű. Dia olyan ámulattal nézte magát a tükörbe, hogy ha nem szólították volna, estig is ott marad.
Zozo és a lányok kiválasztották a tökéletes ruhadarabokat. Dia nem bízta a véletlenre. Különböző fűzőket pakolt be, lilát, feketét, pirosat sőt „barokk” mintásat is, combig érő necc harisnyát és a híres piros magassarkút.
Zsária figyelmesen adta rá Diamondra a fűzőt, ami cseppett nagy volt, így meg is kellett tűzni azt. Dia végre birtokba vehette a fehér ágyat, amikor barátnője átemelte székéből és ráfektette.
Miután a harisnya szája körbe ölelte D combjait,Zsária igazított egyet a fekvő lány tűzpiros franciabugyiján, majd magára hagyta a nagy fehérségben.
Megszámlálhatatlanszor villant meg a vaku. A lány éreztea bőrén a reflektorokból áradó melegséget, ami egészen a szívéig hatolt, ami átjárta a testének minden porcikáját és lelkét egyaránt. Elképzelte a már kész képeket.

Ábrándozott arról, hogy kinek milyen lesz a reakciója. Vajon fogja valaki támadni ezért? De nem érdekelte semmi, imádta ezt az egészet és kész volt bárkivel megharcolni, ha szükséges!
- Bárcsak örökké tartana – kívánta magában. De nem tartott örökké. Háromnegyed óra sem telt bele már végeztek is. Zsária lelkiismeretesen visszahuppantotta Diamondot a négykerekű „trónjába”, majd ugyanolyan ügyességgel és precizitással visszaöltöztette a falatnyi miniruhájába, ami a fotózás elött is csak a testének épp a fontos részeit volt hivatott eltakarni.

Már haza fele tartottak, mikor Zsária levált tőlük. Enn visszament pár cuccáért D szobájába, majd elment.
- Este ZéPé? – kérdezte izgatottan.
- Aaaa, majd meglátom! Jó lenne.. – felelt D fáradtan.
Miután Enn elment Dia még hosszú percekig kémlelte magát a kis asztali tükrében. A nagyító tükör remekül megmutatta arcának minden kis részletét. Felhúzta szemöldökét, csücsörített, vigyorgott. Mindenhogy látni akarta magát ebben a gyönyörű sminkben. Nagyokat pislogott a műszempilláival, majd elmosolyodott. Tetszett neki az, amit látott! Boldog volt! Megnézte magát egy nagy tükörben is... Biztos, ami biztos! Hosszú haja pont eltakarta kebleit. Fehér bőre élénken világított a fekete ülésű székben. Küldött magának egy puszit a tükörben és úgy döntött, hogy inkább alszik egy hatalmasat. Hiszen megérdemli. Pihennie kell.

Rá még nagy és fontos dolgok várnak...